Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Barabás T. János

1996. szeptember 28.

A Magyar Külügyi Intézet az integráció, a regionális együttműködés és a nemzeti kisebbségek közötti kapcsolatot elemző konferenciát szervezett Budapesten. Lábody László, a HTMH elnöke kifejtette, hogy az integráció és a regionalizmus alkalmas mechanizmusokat kínál a nacionalista törekvések ellensúlyozására. A magyar határ menti területek rendkívül aktív kapcsolatrendszert alakítottak ki túloldali szomszédaikkal. Ezek a együttműködések nem korlátozódnak a magyar közösségek kapcsolataira. A legtöbb magyar falunak van testvértelepülése a határ túloldalán és egy nyugat-európai településsel. Szlovákiában és Romániában a kormány akadályozza a határ menti együttműködést, de lehetetlené tenni nem tudja. /Barabás T. János: Integráció-regionalizmus-kisebbségek. = Magyar Hírlap, szept. 28./

2000. április 6.

Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséja a Szabadság kérdésére megerősítette a Cotidianul napilapban megjelent hírt, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök április 14-én egynapos hivatalos látogatást tesz Bukarestben. A magyar miniszterelnök népes küldöttség élén érkezik. A hivatalos küldöttségben helyett kap Kövér László, a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Rockenbauer Zoltán kulturális, Pokorni Zoltán oktatási miniszter, Szemerkényi Réka, Németh Zsolt, Bagi Gábor államtitkárok, Gansperger Gyula, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnöke, Gönczy János kormánybiztos. A kormányfőt üzletemberek is elkísérik útjára. Jelen lesz Íjgyártó István, aki Magyarország új bukaresti nagykövetjelöltje. Sajtóértesülések szerint Íjgyártó elsősorban a nemzeti kisebbségek kérdésének, a határon túli magyarok státusának szakértőjeként ismert. A Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozott, és részt vett a román-magyar alapszerződés kidolgozásában. Kinevezéséhez még szükséges a magyar országgyűlés jóváhagyása. - A magyar fél fel fogja vetni két, Csíkszeredában és Konstancán működő konzulátus megnyitásának a tervét, és szintén szó lesz egy kolozsvári magyar művelődési központ létrehozásáról. Az elkövetkező két hétben további két magyar politikus is jelezte érkezését: április 13-án Szabó József honvédelmi minisztert, április 16-19. között pedig Kósáné Kovács Magdát, az MSZP alelnökét, a magyar országgyűlés emberjogi, vallási és kisebbségügyi szakbizottságának elnökét várják Bukarestbe. /Orbán Viktor Bukarestbe látogat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

2000. május 2.

Sepsiszentgyörgyön az unitárus egyházközség ápr. 28-án immár második alkalommal szervezett vállalkozói fórumot, mely egyben információszerzés, tanulás, egyházzal való kapcsolattartás. A rendezvényen Barabás T. János, Magyarország bukaresti nagykövetségének sajtó- és kulturális titkára kifejtette: Románia és Magyarország kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatait 25 különböző szerződés és egyezség szabályozza. A magyar fél részéről a prioritások közt a környezetvédelmi problémák megoldásának felgyorsítása, a vízumlobbizás és a konzuli kapcsolatok bővítése szerepel. A román politikusok arra hivatkozva, hogy Romániában választási év van, az említett kérdések megoldását egyelőre elhalasztották. A romániai magyarságot illetően három kérdés vár rendezésre: az állami magyar egyetem, az önkormányzati nyelvhasználat és az egyházi közösségek javainak visszaadása. Tavaly megkétszereződött a magyar befektetések értéke Romániában. Azok a magyar cégek, amelyek a román piacon megjelennek, többnyire vagy részben nyugati tulajdonban vannak. A magyar cégekre a helyzetismeret miatt van szükség, mivel a nyugatiak az országban uralkodó bizonytalanságot észlelve óvatosak, vagy ide sem jönnek. /Jani Kinga: Unitáriusok fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2001. május 7.

Máj. 5-én szekcióülésekkel folytatódott Kolozsváron a III. Civil Fórum, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány által a hazai magyar nemkormányzati szervek számára rendezett seregszemle. A gazdasági szekció keretében az érdeklődők nagy száma azt mutatta: a gazdaság "kinőtte" a szekciót, ezért lehetséges, hogy jövőre több témára bontják. Az önkéntességtől a szakmaiság felé a tapasztalaton keresztül vezet az út, amelyen az ifjúsági szervezeteknek haladniuk kell - derült ki az ifjúsági szekció ülésén. A környezetvédelmi szekció résztvevői hangsúlyozták: a sajtónak jelentős szerep jut munkájukban. A műemlékvédelmi szekció előadásai a történelmi városok megőrzéséről értekeztek. A művelődési szekció a romániai magyar művelődési élet sokrétűségére mutatott rá. Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtó és kulturális attaséja előadásában kifejtette: Romániában jelenleg ötezer civil szervezet működik, amelyeknek egynegyede magyar. Ezek többsége hagyományőrző, kulturális jellegű, kevés a gazdasági. Cs. Gyimesi Éva előadásában a globalizáció kihívásaira mutatott rá, Szilágyi Pál pedig a hazai magyar egyetemi oktatás helyzetéről beszélt. Dr. Selinger Sándor szerint az oktatásnak arra kell törekednie, hogy olyan képzettséget biztosítson a diákok számára, amilyet a piac megkíván. A központi kormányzat szociális téren egyre nagyobb felelősséget hárít a helyi közösségekre, az egyházakra és nem utolsósorban a civil szervezetekre. A feladat csak úgy oldható meg, ha a három érintett szféra együttműködik. A szociális szekció munkálatai ezt az összefogást kívánták segíteni. A tudomány a fejlődés szolgálatában - ezt a témát járta körül a tudományos szekció. - A tavalyihoz hasonlóan - az idei konferencia anyaga is megjelenik majd könyv formájában. /III. Civil Fórum 2001 - szekciómunkálatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke leszögezte: "Megteremtettük tehát autonómiánk művelődési kereteit, de szükségünk van ezek közjogi szentesítésére." Az EMKE elnöke két kezdeményezést is ajánlott a Civil Fórum figyelmébe. Az egyik arra vonatkozik, hogy támogatni kell azt a mozgalmat, amely célul tűzte ki maga elé, hogy 2002 végéig egyetlen erdélyi magyarlakta település se maradjon valamilyen egyesület nélkül. A másik: népszerűsíteni kell az Erdélyi Magyar Kulturális Alap létrehozásának gondolatát, megszervezni a helyi kisközösségekben az Alap támogatását. - Kolumbán Gábor Hargita megyei vezető kifejtette, hogy a regionális versenyben az a térség képes jobban fejlődni, amelyikben egyrészt jelen van a "4K" - úgymint kompetencia, kommunikáció, kultúra és kreativitás -, másrészt intézményes keretek között van jelen. Figyelmeztetett arra, hogy a fejlesztés nem állhat meg az innováció behozatalán, hanem tovább kell lépni a "tudástermelés" szintjére, ugyanis ilyen esetben "már nekünk is van eladható tudásunk". Bodó Barna politológus, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány elnöke a tudás célját és hasznát abban jelölte meg, hogy az állampolgár a tudás által képessé váljék különbséget tenni értelmes és értelmetlen, lehetséges és lehetetlen dolgok között, hogy megértse a tudomány és a technika hatalmát és korlátait egyaránt, és ne szoruljon állandóan szakértőkre. /Erdélyi Magyar Civil Fórum Kolozsváron. A tudás céljáról és hasznáról. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 8./ A III. Civil Fórum keretében a műemlékvédelmi részleg tanácskozásán Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke Történelmi városok a XXI. században címmel a városok jövőképére keresett választ. Kolozsváron tartottak tömeggyűlést a Mátyás-szobor megmentése ügyében, amikor a nacionalista helyi hatalom, a funari vandálság a lebontással fenyegette a szobrot. A tüntetés eredményes volt. Utána azonban a történelemhamisítás jegyében szobrokat és emléktáblákat emeltek, erre a város belefásult lakossága már nem reagált szervezett módon. - A lakosság véleményét tolmácsoló nemkormányzati szervezeteknek össze kell fogniuk és fellépniük közös értékeik védelmében. A műemlékeinkért aggódók vannak többségben, hiszen az új városlakók tömegét hidegen hagyja a téma. Mert a mi múltunk nem az ő múltjuk, állapította meg az előadó. /Ördög I. Béla: Műemlékek és mű emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

2001. november 19.

Nov. 18-án Szabó Árpád unitárius püspök felszentelte Sepsiszentgyörgyön a tíz éve épülő unitárius templomot, majd megszentelte az 1956-ban öntetett s mostanra hazakerült harangot. A műsor keretében zászlókat szalagoztak fel. Elsőként a magyar kormány által az unitárius egyházkerületnek adományozott millenniumi zászlót, majd a Szakács Ilona által az egyházközségnek ajándékozott, évtizedeken keresztül padláson dugdosott piros-fehér-zöld lobogót, aztán a Varga Erzsébet által a dalárdának és külön az egyházközségnek készített zászlókat, majd az amerikai és angol nemzeti zászlókat - az ottani testvéregyházak támogatásának köszönete jeléül. Kovács István ismertette a sepsiszentgyörgyi unitáriusok történetét. Az üdvözlőbeszédek hosszú sora következett, köztük voltak a helybeli egyházak képviselői, a magyarországi támogatók részéről Balogh Zoltán, a miniszterelnöki hivatal egyházügyi tanácsosa, Csallóközi Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviselője, Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséja, végül Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a háromszéki területi RMDSZ elnöke osztotta meg jókívánságait. /Szekeres Attila: Unitárius templomszentelés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./

2002. október 5.

Sass Kálmánra, az 1956-os mártír református lelkipásztorra emlékeznek a Bihar megyei Gálospetriben, akit 1958-ban kivégeztek. A megrendezendő első falunapok keretében okt. 6-án a falu református templomának falára kerül a mártírpap emléktáblája. Kiállítás nyílik a kommunizmus érmelléki mártírjainak és üldözöttjeinek emlékére, és felavatják az érmelléki első tájházat. A falunapok keretében találkoznak a gálospetri ötvenévesek, faluszépét választanak, sport- és egyéb programokat szerveznek. - Bukarestben okt. 7-én a Petőfi Házban az 1848-as forradalom eleste után kivégzett hősökről emlékbeszédet mond Barabás T. János, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének sajtó- és kultúrattaséja. /Mártírokra emlékeznek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

2003. február 20.

Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség első titkára, sajtó- és kulturális attaséja leszögezte, a Bánát neki inkább mentalitás, sajátos érzékeny soknemzetiségű kultúra, mintsem tájegység. A térségben a nemzeti államok létrejötte zajlik, nem az összetettség szövetsége. Kiemelt figyelemmel követik nyomon a diaszpórát, a magyar kormány növekvő hányadban támogatja közalapítványai által a szórványmagyarságot. Kedvező folyamat, hogy az RMDSZ-nek is egyre nagyobb lehetősége van a diaszpórával foglalkozni. Az etnikai diaszpórát az EU-normák szerint is - hátrányos helyzete miatt - pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Az RMDSZ-nek, a civil intézményeknek meg kell tanulniuk az EU nyújtotta lehetőségek kihasználását. A magyar kormányzat a fiatalok anyanyelvi oktatását, az itteni magyarok közösségteremtő intézményeit, kulturális fórumait, gazdasági önszerveződését fogja növekvő mértékben támogatni. Az egyetlen biztos módja a közösségi értékek megőrzésének az önszerveződés. /Nagyálmos Ildikó: "Bánát a vastag húsos szalonna és a rózsafajok kikísérletezője". = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

2008. november 10.

Bocsánatkérést és Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséjának hazahívását követelik bukaresti médiaszervezetek a magyar külügyminisztériumtól. A Curentul bukaresti napilap szerint a magyar diplomata alpári hangnemben felelősségre vonta, és kirúgással fenyegette Iulia Nueleanu főszerkesztőt amiatt, hogy az újság azt állította: a nagykövetség támogatta az erdélyi Wass Albert-megemlékezéseket. A Curentul a sepsiszentgyörgyi Dan Tanasa által a román külügyminisztériumhoz, majd a bukaresti magyar diplomáciai képviselethez eljuttatott panasz alapján arról cikkezett, hogy a Romániában háborús bűnösként nyilvántartott író emlékére rendezett ünnepségeket népszerűsítő plakátokon megjelent a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központjának logója is. A lap szerint Barabás T. János a cikket kifogásolva fenyegette meg a főszerkesztőt, emiatt pedig a MediaSind és a Civic Media Egyesület panaszt tett a román külügyminisztériumnál. A történtek nyomán Füzes Oszkár bukaresti nagykövetet bekérették a tárcához, és felhívták a figyelmét a diplomatákra vonatkozó szabályok betartására. Füzes Oszkár úgy nyilatkozott: a nagykövetség sajtóattaséja nem fenyegette meg a Curentul főszerkesztőjét, csak emelt hangon kifogásolta az újság egyik korábbi közlését. Hozzátette: sem ő, sem a nagykövetség nem foglalkozik Wass Albert irodalmi megítélésével /Támadják a magyar nagykövetséget. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

2015. június 1.

Székelyföld képes
A szórványt menteni kell – bármi áron
A külpolitika, a tudásátadás és a szórvány voltak a Cselekvési alternatívák Székelyföldön című tanácskozás második napjának középpontjában. A Domokos Géza Egyesület által szervezett találkozón elhangzott: a szórványt bármi áron meg kell menteni.
Barabás T. János, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója azt mondta: a követező tíz évben olcsóbb lesz az energia, enyhülnek a feszültségek, és több nyugati cég költöztet gyárakat a térségbe.
Kolumbán Gábor, a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskola tanára szerint előtérbe kell helyezni a „szociális gazdaságot”, amelynek nem a mindenáron történő profitszerzés a célja, hanem az, hogy értelmes munkát adjanak az embereknek.
– Székelyföld képes előállítani saját élelmiszerszükségletét. Ehhez fel kell tárni a hagyományos tudást és természetközeli, ún. low-technológiával, a saját értékek és érdekek menti összefogással be kell indítani a termelést – vélekedett az egyetemi oktató.
Demeter László, a megyei tanács szórványügyi programvezetője kijelentette: nincs az a pénz és energia, amelyet nem érne meg befektetni, hogy a szórványt megmentsük, mert „nélküle Székelyföld egy sziget lesz, amit lassan, de biztosan elnyel a tenger”.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2015. június 2.

Székelyföld helye a világban
A fejlesztéspolitikában szükséges szemléletváltásról, a székelyföldi társadalom szerkezetének jellemzőiről, a területi autonómia esélyeiről geopolitikai kontextusban, szórvány és tömb viszonyáról esett szó azon a kétnapos konferencián, amelyet a Domokos Géza Egyesület szervezett Cselekvési alternatívák Székelyföldön címmel Sepsiszentgyörgyön a megyeháza kis gyűléstermében szerény részvétel mellett csütörtökön és pénteken.
Behozni a lemaradást
Magyarország kormánya támogatja a Székelyföld gazdasági felemelkedését célzó kezdeményezéseket, az ugyanis a külhoni magyar régiók megerősödésének feltétele – jelentette ki Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselője. Biró A. Zoltán egyetemi tanár az általa vezetett székelyföldi kutatóintézet eddigi tapasztalatainak összegzésére tett kísérletet a térségi elitek szempontjából. Közép- és Közép-Kelet-Európában a vidéki térségek stagnálnak, ez jellemző Székelyföldre is: a fejlesztéspolitikai indexek nem túl jók, az életminőség nem változott jelentősen, a kilátások kedvezőtlenek. A vidéki térségek felzárkóztatásában megvannak a kedvező tényezők, az előnyök, de léteznek visszafogó tényezők is. Bár azt szokták mondani, hogy fejlesztéspolitikában a pénz, illetve a szakértelem hiánya a legnagyobb hátrány, a székelyföldi társadalom mélyszerkezetében van néhány olyan emberi tényező, amely adott helyzetben előny ugyan, de a technicista szemléletű fejlesztéspolitikában – amely pénzszerzésre, szervezésre, látható eredményre összpontosít, és abból indul ki, hogy a fejlesztésekhez majd igazodnak az emberek – visszafogó tényező lehet. Ilyen az egyén, a családok ciklikus tevékenységéből adódó rövid távú tervezés, amely, bár biztonságot jelent, nem kifejezetten kockázatvállalással járó piacgazdasági szemlélet. Változott a tanuláshoz való viszonyulás is: jelenleg csak annyit tanulnak az itt élők, amennyi rövid távon hasznos lehet számukra, és a megszerzett tudás hasznosítását is csak hivatalos munkaviszony keretei között képzelik el. Ezek a tényezők nem feltétlenül korlátok, hanem előnyök is, például biztonságot, egyensúlyt, természetközeliséget is jelentenek, de hátrányok lehetnek a jelenleg uralkodó technicista szemléletű fejlesztéspolitikában. Ezért Biró A. Zoltán úgy véli, a térségre, annak társadalmi szerkezetére ráépülő fejlesztéspolitikára lenne szükség. Példaként említette a biogazdák szervezkedését, amely a térség egyik jellemzőjére, a természetközeliségre épül.
A kisebbik rossz
Az autonómia hosszú folyamat eredménye, egynéhány példát leszámítva – például Grönlandot, amely nem kérte, mégis megkapta azt – ritkán fordul elő, hogy azonnal elérjék – mutatott rá Tóth Norbert. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója geopolitikai szempontból latolgatta a székelyföldi területi autonómia esélyeit. A világból vett példák alapján kijelentette: az anyaország léte, támogatása sok esetben lélektanilag visszafogja az autonómiáért küzdő közösséget, több az olyan sikeres autonómiatörekvés, ahol nincs anyaország. Úgy vélte, a központi államvezetések autonómiával szembeni ellenállása akkor szűnik meg, amikor választásra kényszerülnek, és a kisebbik rosszat látják abban. Kérdés, hogy a területben gondolkodó Romániának lesznek-e a jövőben olyan igényei, amelyek nyomán választásra kényszerülhet – vetette fel. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a Moldovai Köztársaság és Románia viszonya csak azért is érdekes, mert Moldovában már van működő autonómia, a gagauzoké.
Mérsékelt derűlátás
A nagy államok kiváltsága a hosszú távú stratégia, a kis államok – mint Magyarország, Románia – legtöbb tízéves távokban gondolkodhatnak. Ekkora időszakra – a világban zajló események elemzése alapján – Közép-Kelet-Európa államainak lakói mérsékelten derűlátóak lehetnek – állapította meg Barabás T. János. A budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint a jelenlegi külpolitika startpontja 2008: az amerikai pénzügyi válság kezdete, az orosz–grúz háború, Kína gazdasági nyitása jelentette a fontosabb fordulópontokat. Azt követően az amerikai pénzügyi elit áttételes eszközökkel próbálja biztosítani elsőbbségét, az pedig, hogy az USA egyre kevésbé függ a külföldi energiaforrásoktól, azt jelenti, egyre távolságtartóbb lesz külpolitikai ügyekben. 2008 egyik következménye Oroszország agresszívvé válása, a Nova Russzija-álomról, úgy tűnik, lemondott Moszkva, de pénzügyileg egyre nagyobb bajban van, hiszen gazdaságát nagy részben az energiakivitelre alapozza. Az ukránkérdés – Barabás szerint – hibrid békévé alakul, Oroszország ugyanis azért ragaszkodik Ukrajnához, mert úgy érzi, ha csökken befolyása felette, megszűnik nagyhatalomnak lenni. Európa helyzetét elemezve, Barabás szerint az elkövetkező évtized során a gyáripar kitelepedik Kelet-Európába, emiatt Magyarország, de Románia is akkor lehet sikeres, ha fejleszti információs technológiáját. A két ország egymástól való függése megugrott, közös érdekeik is komolyak, emiatt az országok közti feszültség csökkenni fog, a gazdasági kapcsolatok pedig egyre erősödnek – vonta le a következtetést.
Székelyföldi modell
Ha a külpolitikai elemző a high tech szempontjából az információs technológiához való felzárkózás szükségességét hangsúlyozta, Kolumbán Gábor egyetemi oktató a low tech felől közelítve mutatott be egy lehetséges székelyföldi jövőképet. A globális gazdaság számára a profit a fontos – Kolumbán szerint viszont van értelme olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek nincsenek a globális gazdaságban. Ilyen az általuk kidolgozott székelygyümölcs- modell, melynek a lényege: megélhetést biztosító gazdálkodást fenntartani a hagyományos tudás segítségével. A gyümölcstermesztéssel foglalkozók számára kifejlesztenek néhány modellterméket, szakmai segítséget biztosítanak, ehhez hozzáteszik a marketingmunkát, a többi attól függ, hogy egy közösség képes-e összefogni, társulva előbb lépni. Jó példa akad most már erre (Székelyudvarhely, Székelykeresztúr környékén, Kolumbán szerint ott nyitottabbak az emberek), bizonyítván, a természetközeli megélhetési formának is van helye a globális világban. Szerinte az elkövetkezőben a székelyföldi emberek 20–30 százaléka integrálódik a globális gazdaságba, 15–20 százaléknyi a sikeres regionális és helyi gazdaságokban tevékenykedik (megjegyezte, Székelyföld önellátó lehetne, hiszen itt minden megterem, ami a megélhetéshez szükséges, a kényszerérett banánnál például egészségesebb az alma), a többiek a klasszikus gazdaságokban találhatják meg helyüket, mint a turizmus, szolgáltatások. Ennek eléréshez azonban magas minőségű oktatási és egészségügyi rendszer szükségeltetne. Élet szórványban
Az erdélyi magyarság stratégiája nem az kell hogy legyen, miként fogunk eltűnni innen vagy onnan, hanem erősíteni azt, ami van – hívta fel a figyelmet Demeter László művelődésszervező, Kovászna Megye Tanácsa szórványprogramjának felelőse. A szórványprogrammal immár hat éve foglalkozó Demeter László szerint a Kovászna és a Hargita megyei tanács kezdeményezése esetleges, nincsenek elegen ahhoz, hogy hatékonyan foglalkozhassanak a kérdéssel. Úgy látja, az erdélyi magyar szórványközösségek megmaradásához nem elég a „belső anyaország” felelősségvállalása, társulnia kellene Magyarországnak, illetve az egész Kárpát-medencének. Egymás öntudatának erősítését, a szórványbeli magyarok létének kiszámíthatóságát tartja megoldandónak, ehhez a család és az egyház mellett a gazdasági szereplők megjelenését véli szükségesnek. Példaként a piski csárda sorsát hozta fel: nemzeti emlékhelyünk egyre romosabb állapotú, és nem akad a turizmusban, vendéglátásban érdekelt magyar vállalkozó, aki működtetné. De keserű tapasztalatként hozta fel, hogy Hunyad megyében található olyan Mol-benzinállomás, ahol egyetlen alkalmazottt sem beszéli a magyar nyelvet, vagy magyar vállalkozó által működtetett panzió, ahol csupa román alkalmazott dolgozik. De ott van a magyar templomokban tartott kétnyelvű mise is. Különleges a szórványbeli magyar iskolák helyzete, melyek nem valamely stratégia mentén alakultak ki, hanem lelkes emberek – mint Böjte Csaba – kezdeményezésére, és a Nemzetstratégiai Kutató Intézet gyöngyhalászat-kezdeményezése e nehezen alakított és még nehezebben fenntartott kollégiumok felszámolásához vezethet. Mindezek olyan kérdések, melyeken jobban el kellene gondolkodni, Demeter László szerint ugyanis, ha a szórvány felszámolódik, Székelyföld elszigeteltté válik, és kérdéses, fenntartható lesz-e a nagy román tenger közepén.
FARCÁDI BOTOND, VÁRY O. PÉTER
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. augusztus 12.

„A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát”
A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint. Barabás T. Jánost a hét elején kirobbant román–magyar konfliktus kapcsán szólaltatta meg a Napi Gazdaság – adja hírül a kronika.ro .
„Most például arról van szó, hogy Victor Ponta ellen ügyészségi eljárás indult két korrupciós ügyben. A parlament megakadályozta, hogy eljárás induljon ellene, de a román politika központjában most a korrupcióellenes küzdelem áll. Amikor a román kormányfő nem tud korrupcióellenes ügyekben fellépni a nyilvánosság előtt, mert hiteltelen, marad neki a nacionalizmus” – mondta a szakértő a napilapnak. Barabás T. János szerint a román közvélemény egyre kevésbé fogékony a magyarellenességre, ma már nemigen lehet magyarellenes szólamokkal politikai karriert csinálni. A szakértő úgy véli, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok annyira jól alakultak az elmúlt években, hogy hamarosan elfeledtetik a mostani csetepatét, és csillapodnak a kedélyek. „Ráadásul a közös biztonság- és energiapolitikai kihívások is arra késztetik országainkat, hogy szorosabban együttműködjünk egymással” – vélekedett a Napi Gazdaságnak a kutató.
Markó Béla szerint sem járt el helyesen a román külügyminisztérium, amikor beidézte a magyar nagykövetség illetékesét Zákonyi Botond nagykövet interjúja miatt. Az RMDSZ szenátora szerdán az RFI rádiónak adott interjúban úgy vélekedett, a mostani feszültség a 90-es éveket idézi fel benne.
A szövetség volt elnöke kifejtette, az ukrajnai helyzet, illetve a bevándorlók miatt sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a konfliktus. „Egy ilyen időszakban nem kellene mesterségesen konfliktushelyzetet teremteni. A román külügyminisztériumnak nincs igaza, amikor valamennyi, a romániai magyarokkal kapcsolatos véleményt elutasít” – szögezte le a politikus.
Markó hozzátette: jelenleg nincs hivatalos párbeszéd Magyarország és Románia között, pedig mindkét ország érdeke az együttműködés lenne. Kijelentette: a magyar illetékesek részéről nem hiba, hogy az autonómiáról beszélnek, mivel azt nem lehet kényes témának tekinteni. „Valaha kényes téma volt, de 2015-ben nem szabad annak lennie. Miért ne beszélhetnénk az autonómiáról? Elolvastam a magyar nagykövettel készült interjút, és nem mondott benne semmi rendkívülit” – hangsúlyozta Markó a kronika.ro-nak.
Erdély.ma

2015. augusztus 13.

„A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát”
A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint. Barabás T. Jánost a hét elején kirobbant román–magyar konfliktus kapcsán szólaltatta meg a Napi Gazdaság.
„Most például arról van szó, hogy Victor Ponta ellen ügyészségi eljárás indult két korrupciós ügyben. A parlament megakadályozta, hogy eljárás induljon ellene, de a román politika központjában most a korrupcióellenes küzdelem áll. Amikor a román kormányfő nem tud korrupcióellenes ügyekben fellépni a nyilvánosság előtt, mert hiteltelen, marad neki a nacionalizmus” – mondta a szakértő a napilapnak.
Barabás T. János szerint a román közvélemény egyre kevésbé fogékony a magyarellenességre, ma már nemigen lehet magyarellenes szólamokkal politikai karriert csinálni. A szakértő úgy véli, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok annyira jól alakultak az elmúlt években, hogy hamarosan elfeledtetik a mostani csetepatét, és csillapodnak a kedélyek. „Ráadásul a közös biztonság- és energiapolitikai kihívások is arra késztetik országainkat, hogy szorosabban együttműködjünk egymással” – vélekedett a Napi Gazdaságnak a kutató.
Markó Béla szerint sem járt el helyesen a román külügyminisztérium, amikor beidézte a magyar nagykövetség illetékesét Zákonyi Botond nagykövet interjúja miatt. Az RMDSZ szenátora szerdán az RFI rádiónak adott interjúban úgy vélekedett, a mostani feszültség a 90-es éveket idézi fel benne.
A szövetség volt elnöke kifejtette, az ukrajnai helyzet, illetve a bevándorlók miatt sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a konfliktus. „Egy ilyen időszakban nem kellene mesterségesen konfliktushelyzetet teremteni. A román külügyminisztériumnak nincs igaza, amikor valamennyi, a romániai magyarokkal kapcsolatos véleményt elutasít” – szögezte le a politikus.
Markó hozzátette: jelenleg nincs hivatalos párbeszéd Magyarország és Románia között, pedig mindkét ország érdeke az együttműködés lenne. Kijelentette: a magyar illetékesek részéről nem hiba, hogy az autonómiáról beszélnek, mivel azt nem lehet kényes témának tekinteni. „Valaha kényes téma volt, de 2015-ben nem szabad annak lennie. Miért ne beszélhetnénk az autonómiáról? Elolvastam a magyar nagykövettel készült interjút, és nem mondott benne semmi rendkívülit” – hangsúlyozta Markó.
Szabadság (Kolozsvár)

2017. január 5.

Meleșcanu reálisan látja, hogy javítani kell a román-magyar kapcsolatokat
A Grindeanu-kormány realista felismerésének nevezte a magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója azt a szándékot, hogy javítsák a kapcsolatokat Magyarországgal.
Barabás T. János az M1 aktuális csatorna csütörtöki műsorában arra reagált, hogy a román diplomáciára élére jelölt Teodor Meleșcanu szerdán "erkölcsi kötelességének" nevezte Románia és Magyarország kapcsolatainak fejlesztését, mivel 1996-ban román részről ő írta alá a magyar-román alapszerződést.
A szakértő a Grindeanu-kormány 173 oldalas programjából az oktatás kiemelt támogatását említette, amellyel azt céloznák, hogy olyan befektetők érkezzenek Romániába, amelyek új iparágakat hozhatnának létre. Megjegyezte: az oktatás prioritása az RMDSZ elképzeléseivel is egyezik.
Arról is beszélt, hogy Romániának Magyarországgal vannak a legfontosabb gazdasági kapcsolatai a térségben.A kormányprogram ugyan nem említi konkrétan Magyarországot, ugyanakkor Romániának igen csekély kereskedelmi forgalma van az Európai Unió országaival. Példaként említette, hogy Magyarországnak kétszer akkora az exportja az eurózónában, mint Romániának.
Szabadság (Kolozsvár)

2017. január 23.

Nagyon sok a közös román–magyar érdek
A román–magyar politikai viszony enyhülésére, a kétoldalú kapcsolatok fölértékelődésére számít a bukaresti kormányváltást követően Barabás T. János, aki szerint a két országnak nagyon sok közös érdeke van. A budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója a Krónikának adott interjúban elmondta, Magyarország és Románia nem ellenfele egymásnak a gazdasági fejlődés terén, nem a másik rovására gazdálkodik, hanem éppenséggel kiegészítik egymást.
– Ahhoz képest, hogy a két ország papíron stratégiai partnernek tekinti egymást, az elmúlt években Magyarország és Románia viszonya az utóbbi két évtized mélypontjára süllyedt. Leegyszerűsíthető a kétoldalú kapcsolatok elhidegülésének oka az ellentétes ideológiájú kormányok közötti szembenállásra (Budapesten 2010 óta jobbközép, Bukarestben 2012 óta balliberális koalíció van hatalmon), vagy egyéb tényezők is közrejátszottak?
– Nem hiszem, hogy mélyponton lennének a román–magyar kapcsolatok. Elég például a Magyar Demokrata Fórum (MDF) fémjelezte kormányidőszakra gondolni a kilencvenes években, amikor igen nehéz volt a kapcsolatteremtés, a Duna Televíziót például kitiltották Romániából. Elmondható, hogy a román közösségi tudat alapeleme a magyarellenesség. Ne feledjük, 1918-ban Nagy-Románia egy magyarellenes politikai programmal jött létre. Ezt tudomásul kell venni, akárcsak azt, hogy nem vagyunk egyedül Európában ilyen bonyolult történelemmel. A választásokat megelőzően fel szokták borzolni a nacionalista kedélyeket, rendszerint előveszik a magyarellenesség témáját, ilyenkor támadhat az embernek az a benyomása, hogy a kapcsolatok rosszak, mélyponton vannak. A választásokat követően azonban gyorsan helyre szokott zökkenni a kétoldalú viszony. 
A politikai kapcsolatok az elmúlt években valóban kívánnivalót hagytak maguk után, elég csak arra gondolni, hogy alig találkoztak a kormányfők, ami nagyon jó mércéje a kapcsolatok intenzitásának. Ellenben a gazdasági kapcsolatok nagyon jól fejlődtek: a kétoldalú kereskedelem volumene meghaladja a hétmilliárd eurót. Romániának messze Magyarország a legfontosabb gazdasági partnere a térségben, összehasonlításképpen: háromszor akkora a gazdasági kapcsolata a nyugati szomszédjával, mint Szerbiával vagy Bulgáriával.
A két ország közötti viszonynak továbbra is a gazdasági reláció lesz a húzóereje, ugyanakkor várakozásaim szerint a politikai kapcsolatok is enyhülni fognak, lévén, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és kabinete pragmatikusan áll hozzá a térségben a kétoldalú kapcsolatokhoz. Ha visszaemlékszünk, hosszas magánbeszélgetések után a magyar kormányfő személyes viszonyt alakított ki szlovák kollégájával és a szerb köztársasági elnökkel, és megegyeztek egy minimális platformban, többek között abban, hogy mit nem tesz az egyik és a másik fél. Például nem fognak a sajtóban üzengetni egymásnak, mert ez udvariatlan, és nem visz előre. Szerintem hamarosan lesz egy kapcsolatfelvétel a magyar és az új román kormány között, és egyebek mellett abban fognak megegyezni, hogy visszafogják az elszabadult retorikát. Ennek egyik eleme volt, amikor Victor Ponta miniszterelnök Orbán Viktort Moammer Kadhafi líbiai, Traian Băsescut pedig Szaddám Huszein iraki diktátorhoz hasonlította.
– Egy év szakértői kormányzás után – amelynek idején nem történt előrelépés a kétoldalú viszonyban – januártól ismét balliberális kabinet alakult Bukarestben, amelynek külügyminisztere, Teodor Meleșcanu rendkívül nyitottnak mutatkozott a kapcsolatok helyreállítására, amit személyes erkölcsi felelősségének nevezett. Egy ilyen miniszteri ambíció hozzájárulhat az elmozduláshoz?
– Igen. Teodor Meleșcanu profi politikus, irányította a külügyi, védelmi és igazságügyi minisztériumot, volt államfőjelölt, mindenképpen figyelni kell arra, amit mond. A román szándék mögött érdekek állnak, márpedig azt is el kell mondani, hogy a két országnak nagyon sok közös érdeke van. Románia és Magyarország például hasonlóképpen szeretné megvalósítani az Európai Unió reformját, ami azt jelenti, hogy Brüsszel továbbra is kiemelten támogassa a hátrányos régiókat. Francia és német politikusok ugyanis azt akarják, hogy a fejlett régiók többet kapjanak, mert erősíteni kell az EU versenyképességét.
Elsősorban Románia érdeke, hogy rácsatlakozzon a közép-európai energiahálózatokra, magasfeszültségű vezetékekkel ugyanis még nem csatlakozott rá erre a rendszerre. Létezik ugyan egy földgázvezeték a két ország között, de alig működik, mivel a románok nem bizonyultak elég érdekeltnek abban, hogy működtessék. Közös biztonsági kihívásaink vannak. Romániában, amely biztonságpolitikáját eddig a Fekete-tenger térségére összpontosította, komoly fegyverkezés zajlik, programjában a Sorin Grindeanu vezette kormány kiemelten támogatja a fegyveripart. Viszont szerintem román részről változni fog ez a maximalista biztonságpolitika, amellyel mintha egy konvencionális nagy háborúra készülne az ország.
Ezt egyébként jelzi a Klaus Johannis vezette államelnöki hivatal által tavasszal kidolgozott biztonsági stratégia is, amely a nem konvencionális veszélyforrások – migráció, kivándorlás, öregedés, környezeti problémák, szennyezés, erdőpusztítás, határon átnyúló szervezett bűnözés – elhárítására fekteti a hangsúlyt. Románia ez irányba halad a jövőben, és ez a változás is segíteni tudná a kétoldalú kapcsolatokat, hiszen jelenleg Magyarország is inkább a nem konvencionális veszélyforrásokra fókuszál.
– Számos elemző szerint már csak jól felfogott gazdasági érdekei is a szomszédaival, elsősorban Magyarországgal ápolt kapcsolata javítására kell ösztönözzék Bukarestet.
– Annál is inkább, mivel nem bizonyult sikeresnek Románia gazdasági nyitása Ázsia, Afrika és Amerika felé. Ettől nem nőtt lényegesen a román export, az Európán kívüli reláció nem tudta húzni a belföldi gazdaságot. Romániának természetszerűleg Nyugat-Európa a fő partnere, ez van közel, itt ismerik a romániai termékeket, innen érkeznek a befektetők az országba, Európa nyugati felébe irányul a legtöbb kivitel. Közben Magyarország kétszer annyit exportál az eurozónába, mint Románia, amely 28 milliárd eurót exportál évente, és 40 milliárd eurót importál, így óriási a passzívuma. Tehát ha kezdeni akar valamit a román gazdasággal, akkor Bukarest teljesen átrendezi európai gazdasági kapcsolatait, mert ebben rejlik a húzóerő. Mivel az exportját nem tudja gyorsan növelni, Románia legfontosabb fejlődési motorja az EU-források hatékony felhasználása, e téren viszont csak a rendelkezésre álló keret ötven-hatvan százalékát tudta lehívni. Úgyhogy mindenképpen javítani kell az uniós források lehívásán.
Örökzöld téma Romániában az infrastruktúra hiánya is, ki kell építeni és bővíteni az úthálózatot Magyarország irányába, hiszen erre irányul az export mintegy fele. Ugyanakkor ökológiai és társadalmi kérdéseknek is arra kellene ösztönözniük a két kormányt, hogy együttműködjenek. És ne feledjük, az iparunk sem egymás ellen dolgozik. Lassan Romániában is a gépjárműipar lesz a gazdaság húzóereje, de az ott előállított gépkocsitípusok nem versenyeznek a Magyarországon gyártottakkal, tehát nem vagyunk ellenfelek a gazdasági fejlődésben. Kiegészítjük egymást, de nem a másik rovására gazdálkodunk. Egyébként maga Teodor Meleșcanu külügyminiszter is arról beszélt, hogy javítani akarják Közép-Európával a gazdasági kapcsolatokat. Hogy finoman fejezzem ki magam: „útban vagyunk”, ami azt jelenti, hogy a román–magyar kapcsolatok is fölértékelődnek.
– A román–magyar kapcsolatok milyenségét mindig alapvetően meghatározta az erdélyi magyar közösség helyzete. Ön szerint van-e arra esély, hogy eredmény szülessen rövid távon az olyan kisebbségi kérdések esetében, mint például a jelkép- és anyanyelvhasználat, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar kara vagy a többnyelvű helységnévtáblák ügye?
– Európa a régiók Európája, így az lenne a normális, ha egy régió szabadon használhatná a történelmi jelképét. Éppen az kelt megütközést, ha mindezt egy központi kormány tiltja, ez 2017-ben Európában abszurdum. Egyértelmű, hogy egy nemzettudat, mentalitás nagyon lassan változik, a románok a templomban, az iskolában egy sajátosan felfogott történelmet tanulnak, márpedig ha észrevesszük, mindig előkerülnek a történelmi témák, az eltérő történelemfelfogások, ha valamilyen vita van a két nép között. A politika és a gazdaság gyorsabban képes változni, mint a mentalitás.
Én a következő folyamatot látnám szerencsésnek. Ha Románia fejlődni akar, hatékonyan kell elköltenie az EU-támogatásokat, ám ez esetben az eurorégiókat adminisztratív hatáskörrel is fel kell ruháznia a decentralizáció és a gazdasági hatékonyság növelése érdekében. Az új kormánynak van egy nagyon izgalmas, háromszintű területi fejlesztési elképzelése, amely szerint megmaradnának a megyék, a minisztériumok, viszont adminisztratív illetékességet adnának az eurorégióknak, illetve létrejönnének olyan ipari-gazdasági központok – például Brassó körül –, amelyek kisugárzása több megyére kiterjed.
Szerencsére az RMDSZ elébe tud menni ennek a modernizációs tervnek, például a Kelemen Hunor elnök mögött álló legerősebb csoport, a háromszéki vállalkozók révén, miközben Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szakértője a régiófejlesztésnek. Vagyis az RMDSZ hozzáadott értéket tud produkálni a román kormány számára, ami fontos lehet a közigazgatási törvény módosításánál, amely a mostani kormányzati ciklus legnagyobb kihívása. Az oktatási törvény kapcsán nem várok lényegi előrelépést, mert ahhoz egy egész elosztórendszert kellene megváltoztatni, de a közigazgatási törvényt nem lehet halogatni, mert Románia nem tudja hasznosítani az EU-tagságából adódó előnyeit. Ekkor viszont képbe kerülhet az RMDSZ regionális fejlesztési elképzelése, amely már nem etnikai, hanem regionális színezetű, ebben az esetben pedig esélye lehet egy olyan magyar érdekképviseletnek, amely minőségi javulást eredményezhet a közösség számára.
– Milyen szerep hárul a magyar–román kapcsolatok alakulása terén az RMDSZ-re? Különösen arra való tekintettel, hogy az alakulat együttműködési megállapodást kötött a román balliberális koalícióval, ugyanakkor az elmúlt időszakban rendezte a korábbi hűvös viszonyát a Fidesszel.
– Kelemen Hunor már hosszú ideje jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral, mindketten pragmatikus politikusok. Az RMDSZ természetszerűleg sokat tudna lendíteni a kétoldalú államközi kapcsolatokon. A problémák egyik oka az volt, hogy az RMDSZ és a többi romániai magyar párt sokáig nem tudott zöld ágra vergődni közös program, célok mentén. Orbán Viktor pragmatizmusa éppen azt jelenti, hogy neki kell egy erős magyar párt, mivel olyan kihívások állnak a romániai magyarok előtt, amelyek megindokolnak egyfajta egységet. Ennek nem feltétlenül pártegységnek kell lennie, hanem mondjuk választási koalíciónak, amely egységesen tud fellépni fontos dolgokban Bukarestben. A magyar kormány ennek a csoportnak a vezetőjével tud tárgyalni, és ezáltal tudja helyreállítani a bizalmat, elősegíteni a javulást a kétoldalú kapcsolatok terén.
Felhívnám a figyelmet, hogy Szerbia esetében a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) sikerült közvetítői szerepet játszania a belgrádi és a budapesti kormány között, aminek meg is vannak a jótékony hatásai, hiszen létrejött a háromszintű autonómia a Vajdaságban. Azt nem hiszem, hogy ezt Romániában is meg lehetne valósítani, mert a románok másképp fogják fel a nemzeti helyzetüket, de elrettentő példaként ott van Szlovákia, ahol akkora zűrzavar volt a magyar pártok körében, hogy Orbán Viktor kihagyta őket, és közvetlenül a szlovák miniszterelnökkel tárgyalt.
– Jó ismerője a román–moldovai relációnak is. Van-e esély Ön szerint a bizonyos bukaresti politikai körök által szorgalmazott egyesülésnek, vagy ez a kérdés megrekedt az oroszbarát szocialista Igor Dodon államfővé választása nyomán?
– Nem kell túlbecsülni Igor Dodonnak a politika alakulására gyakorolt befolyását. Egyrészt az alkotmány is megköti a kezét, ki is jelentette, hogy elnökké választása nem befolyásolja a Moldovai Köztársaság európai uniós integrációját. Az elmúlt időszakban Románia és Moldova államelnöke egyaránt azt hangsúlyozta, hogy előbb legyen meg a volt szovjet tagköztársaság uniós tagsága, és csak utána merülhet fel politikai-kormányzati szinten az egyesülés témája. Ezt egyébként Magyarország is racionális hozzáállásnak tartja. Moldovának már az EU-val létesített társult tagság is jelentős támogatást jelent, abban az esetben pedig, ha a tényleges felvétele elhúzódik, már létezik egy modernizációs projektje.
Chișinău számára most az a fontos, hogy Románia és a baráti országok, köztük a visegrádi csoport támogassa a moldovai reformfolyamatot. A közvélemény-kutatások ismeretében elmondható, hogy a moldovai lakosság nagy többsége nem támogat semmiféle egyesülést. Tudomásul kell venni, hogy a 19. században ők nem tanulták a dákokról és a rómaiakról szóló romantikus román történelmet, és az elmúlt évszázadban kialakult náluk egy helyi elit, amely ha kormányzati szinten politizál, nem hajlandó kiadni a kezéből a hatalmat. Tehát a közösségi tudata és hatalmi státusa révén nem érdekelt az egyesülésben.
Én természetesnek tartanék Moldova és Románia között egy közeledést, akár vegyes kormánnyal, közös parlamenti ülésszakkal, vagy mivel ugyanazt a nyelvet beszélik, összevonhatnák az oktatási programjukat. De a szomorú az, hogy az egyesülés kérdése rendkívül manipulálttá vált úgy a Kelet, mint a Nyugat részéről egyaránt. Mást nem is kell említeni azon kívül, hogy az Európa-barát, Vlad Filat vezette egykori kormány tagjait mind Romániában képezték ki, és ők a felelősek egymilliárd euró ellopásáért a banki sikkasztás esetében. A másik oldalon az oroszok ijesztő módon manipulálják a helyzetet, az orosz média például azzal riogatja a moldovaiakat és románokat, hogy a magyar hadsereg meg fogja támadni Romániát. Mert az az érdek, hogy az emberek féljenek, bizonytalanságban éljenek, mert akkor egy nagyhatalom, egy erős kar támogatását óhajtják.
Barabás T. János
Diplomata, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán és a Leedsi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karán szerzett diplomát. 1992 óta diplomata; szolgált Londonban, Bukarestben és Chişinăuban. Fő kutatási területe Románia, Moldova és a biztonságpolitika.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 22.

Kitől fél a bukaresti politikai elit: az erdélyi magyaroktól, vagy az erdélyi románoktól?
Egy szívélyes bukaresti külügyminiszteri egyeztetés után diplomáciai viszály egy erdélyi egyházi iskola miatt, s közben készülődés az októberi gazdasági vegyes bizottság ülésére – talán soha nem volt ennyire kiszámíthatatlan a magyar–román viszony. Elemzőket kérdeztünk.
Andrei Tiut román politológus szerint a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye egy mellékszál Bukarest számára, de valószínűleg a magyar félnek is. Kérdés ugyanakkor, hogy a két kormány enged-e a nacionalista, populista késztetésnek – tette hozzá a Civitas Politics elemzője.
„Ha valaki a konfliktust keresi, talál rá okot. Így van ez a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való román csatlakozás akadályoztatásával is. Bukarest nem kommunikálta kiemelten ezt a témát, de ha úgy dönt, hogy beemeli azt a közbeszédbe, akkor a romániai közvélemény vélhetően nagyon negatívan viszonyul Magyarországhoz” – fogalmazott Andrei Tiut. A politológus emlékeztetett a következő évek eseményeire, a magyarországi választásokra, a 2019-es, illetve a 2020-as romániai szavazásokra, a román egyesülési centenáriumra, valamint később a trianoni megemlékezésekre, amelyek mind-mind óriási nyomást helyeznek a kétoldalú kapcsolatokra. Az elemző szerint mindkét országban nacionalista pártok vannak hatalmon, ami úgyszintén bonyolítja a helyzetet.
Barabás T. János, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint a magyar–román kétoldalú kapcsolatoknak 1990 óta a gazdaság a húzóereje, a hullámzó politikai viszony ellenére az üzletemberek kitűnően együtt tudtak működni.
Mint elmondta, a két ország üzletemberei megbíznak egymásban, ami rendkívül fontos, mert minden normális viszony alapja a bizalom. A kolozsvári születésű elemző úgy véli, a politikai érintkezést beárnyékolja az a tény, hogy a román elit fél a decentralizálástól, a régiók kulturális identitásától, de már nem a magyarok miatt, hanem az erdélyi románok Bukarest-ellenessége okán.
A gazdaságilag gyenge, a brassói ipari parkoktól függő Székelyföld nem lehet kihívás a román államiság ellen, hiszen a székelyek Románia keretein belül képzelik el jövőjüket. Ennek ellenére a bukaresti politikai elit a magyarellenességet használja hatalma erősítésének érdekében, ezt szolgálja a katolikus iskola elleni fellépés is – tette hozzá a kutató. Hozzátette ugyanakkor, hogy a magyar politika is hagyott kívánnivalót maga után, huszonhét éven keresztül nem volt túl összefüggő a nemzetpolitika, voltak tapintatlan politikai üzenetek. „De mindezen problémákat Budapest és Bukarest már megtanulta menedzselni, a kétoldalú kapcsolatok a médiában megjelenő hisztériával szemben normálisabbak, mintsem hinnénk – miniszteri szinten folyamatosak az érintkezések, komoly infrastruktúra-projektjeink vannak” – mondta az elemző.
A katolikus iskoláról szólva Barabás T. János kiemelte: az ügy része egy magyarellenes információs hadviselésnek, amelynek a lényege az, hogy bizonytalanságban, kitámadva tartsanak egy közösséget, mert így könnyebben manipulálható – akár egy kis provokációval is. A kutató szerint az sem titok már, hogy a román hatalom nem egységes Magyarország és a magyarság ügyeiben. A bukaresti sajtó mélyállamnak nevezi az erőszakszervezetek és a hozzájuk közel álló ügyészségek, politikai, média- és gazdasági körök államot centralizáló zárt hálózatait: ez a csoport használja a magyarellenességet, leginkább az információs hadviselés eszközével – fogalmazott az elemző.
Pataky István / Székelyhon.ro

2017. december 8.

Magyarország a román propaganda „második célpontja”
A KKI elemzése szerint Bukarest az orosz dezinformáció mellett a magyar aktivitást figyeli
Erősödik régiónkban az információs hadviselés, ami kedvezőtlenül érinti Magyarországot – írja a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. A korábbi diplomata a romániai közvéleményben vizsgálta Magyarország megítélését, szerinte a kormányzati kommunikációban erélyesebben kellene fellépni. Közben Bukarest offenzívát indított: a kormány információs hadviselési intézetet hozott létre, ami kiemelten foglalkozik Magyarországgal.
Problémás szomszédként tartja számon Magyarországot Románia, egyebek mellett ez derül ki a Külgazdasági és Külügyi Intézet nemrég megjelent tanulmányából. Az állami kutatóintézet vezető elemzője, Barabás T. János szerint egyrészről idén is a szoros gazdasági kapcsolatok jellemzik a két ország kapcsolatát, ugyanakkor „egy sor nemzetpolitikai és egyéb ügy terheli viszonyainkat”, ami a román sajtóban hangsúlyosabban is szerepet kap. A kétoldalú kapcsolatok 2017-es alakulását feltáró elemzés külön kitér Magyarország megítélésére a román közvéleményben. Régiónkban ugyanis – írja Barabás – egyre inkább tapasztalható az információs hadviselés felfutása, ami a szerző által elemzett médiatartalmakból is kitűnik. – Ez kedvezőtlenül érintheti hazánkat, mert átláthatatlanabbá, manipulálhatóbbá teheti a kapcsolatainkat – figyelmeztet az elemző, aki szerint a magyar félnek bátrabban kellene megjelennie a román nyilvánosságban. Bár Barabás szerint a román média alapvetően kedvezőbben nyilatkozik rólunk, a részletes elemzésből kiderül, hogy továbbra is előfordulnak rosszindulatú csúsztatások Magyarországgal kapcsolatban a román sajtóban. Árulkodó továbbá Barabás szerint, hogy a médiaanyagok több mint 90 százalékát magyar vagy nyugati hírforrásból vették át, vagyis bár a román sajtó foglalkozik Magyarországgal, alig van budapesti tudósítójuk.
Az elemzés szerint gyakori az elfogultnak nem nevezhető, de kritikus anyag Magyarországról. Elemzése szerint a nehezményezett témák megjelenésének gyakorisága szerint első helyen a határátkelők zsúfoltsága áll, második helyre a nemzetközi botrányt kiváltó CEU-ügy került. De szintén népszerű téma a Magyarországgal szemben indított EU-eljárások, illetve a sporthuliganizmus, illetve a „magyar szélsőségesek”. – A magyar vonatkozású hírek 90 százaléka semleges, tárgyilagos, néhány pedig barátságos hangnemű – teszi hozzá.
A három vezető hírportálon összesen 212 cikk született hazánkról, ami meghaladja Románia többi szomszédjáról közölt hírek számát. – Ez annak a jele lehet, hogy a románok a régión belül fontos partnernek tartják Magyarországot, ami nem teljesen egyezik meg a román kormányzati kommunikációval – teszi hozzá. Megjegyzi ugyanakkor: fellelhető a román sajtóban az arra irányuló igyekezet, hogy egyes összefüggésekben, mint például a székelyföldi nyelvhasználati témákban vagy a sporthuliganizmus felemlegetésével rossz színben tüntessék fel hazánkat.
Barabás szerint Magyarország megítélése szempontjából szükséges lenne elmélyíteni az együttműködést a két ország között. – Mindez azt is jelzi, hogy további tennivalói vannak a magyar kormányzati kommunikációnak – szögezi le a szerző. Fontos lenne szerinte a román sajtóorgánumok tudósítói hálózatának erősítése Magyarországon, illetve az együttműködés az MTI és más, „mainstream” médiával. Szükségesnek véli továbbá az elemzés a román médiában megjelenő magyarságkép további javítását. – Az ugyanis inkább tárgyilagos és nem tükrözi a román politikai szféra gyakran kritikus, nacionalista magyarságpolitikáját – teszi hozzá.
Hogy mennyire lehet nacionalista a román politikai szféra, Barabás egy másik bekezdéséből derül ki. Korábban a magyar sajtóban is megjelent hír, miszerint idén áprilisban a román kormány információs hadviselési intézetet alapított. Az elemzés szerint a teljes nevén „Román Tudományos Akadémia Információs Hadviselést és a Stratégiai Kommunikációt Elemző Laboratórium”, vagyis a LARICS vizsgálatának középpontjában Oroszország mellett Magyarország áll. – Magyarország a második célpont – írja Barabás. A fő kihívást az orosz információs hadviselés jelenti, s az intézmény feladata nemcsak az elemzés és a védelemre vonatkozó javaslatok tétele, hanem a támadás, a „román érdekek aktív képviselete” is.
A kormányzati portál elemzéséből kiderül, hogy az információs hadviselés terén Bukarest valóban „aktív”, a KKI munkatársa konkrét magyarellenes tartalmakat is talált. – Románia elleni rágalmazással és információs támadással, románellenes lejáratási kampányok indításával vádolja Magyarországot – írja Barabás, az elemző példákkal is szolgál. Barabás szerint a román kormány szerint e célból „találtuk ki” a Tisza romániai szennyezésének ügyét, de a portálon „Orbán Viktor románellenes aknamunkájáról” is írnak. mno.hu



lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998